Hogyan szöktem meg oroszfogságból

4 hónapok ezelőtt 50

 (Megjelent: Határszéli Újság, 1917.10.07.)


 

Írta: Radics Endre a 65. gy. e. őrmestere.


Orosz fogságba július 8-án kerültem Stanislau mellett, s az ugyanakkor fogságba esett 5-ös és 66-os tisztek közé lettem beosztva.
Elfogásunk alkalmával az oroszok nem valami emberségesen bántak velünk: legelső tettük az volt, hogy mindenünkből kifosztottak. A mi értékest csak találtak nálunk — pénzt, órai, gyűrűt stb. stb. — mindent elszedtek tőlünk és korántsem követték azt a példát, amelyet az orosz foglyokkal való bánásmódban mi nyújtunk nekik.
Sebesülten esett fogságba és kórházba került hős zászlóaljparancsnokunk Sztrazsovecz Artur őrnagy, ki gránátszilánktól a fején könnyebben, Tomán Béla gépf. hadnagy, ki gyalogsági golyótól a hasán sebesült meg könnyen, Gergely szanitécz hadnagy és Várady zászlós (Beregszászból) s többi tiszt sebesületlenül került fogságba. Köztük Kailvert kapitány, Keul főhadnagy, dr. Műnk főorvos (a „Ludwig Baka” szerkesztője) Rajik , v. Wolff hadnagyok, Eider szán. hadnagy, Trócsányi és Szegő zászlósok, Schweiger kadett. A többi fogoly tisztről csak fénykép után tudnék felvilágosítást adni, mert a nevüket nem tudom.
Kozákok kísértek bennünket lóháton s körülbelül 350 km. utat tettünk gyalog. Már Csernoviczban elhatároztam, hogy ha csak szerét ejthetem megszököm. Jelentkeztem is az orosz parancsnoknál, hogy szeretnék Csernoviczban maradni, hol bármilyen munkát végeznék. Úgy okoskodtam, hogy innen talán könnyebben tudnék ellógni. Ezt a kérelmet azzal utasították el, hogy a magyarnak és a germánnak be kell menni Oroszország közepébe, ha szlovén vagy cseh lettem volna, maradhattam volna Csernoviczban is.
Még aznap útnak indítottak bennünket és így mentünk a legelső nagyobb orosz városig, Kamenec-Podolskig; innen viszik tovább vonaton a foglyokat. Éppen ideje, hogy vonatra tegyenek, mert a cipőnk teljesen tönkrement.
A városban egy kaszárnyába vittek minket, ahonnan még az év folyamán sikerült megszöknöm. Egész éjjel gyalogoltam vissza, nappal pedig a kukorica közt aludtam.
Másnap este alig mentem egy jó órát, Pohorolinka nevű községbe értem, ahol nem volt katonaság, csak orosz tábori csendőrség. Szép háziasszonyom, kinél -- habár csak pár órára is -- védelmet és élelmet kerestem, csakhamar megkedvelt, bőven ellátott mindennel és másnap este orosz nemzeti viseletben bocsájtott útra.
Csernovicz felé vettem az utam. Az oknai erdőben, ahol a múlt évi harcokból hadi állásaink megvoltak, több magyar és osztrák katonával találkoztam, akik állandóan ott tartózkodtak és fegyverrel voltak ellátva és kiket a civilek élelmeztek. Mind szökött foglyok voltak ezek.
Két nap múlva ismét Csernoviczban voltam és a városhoz tartozó Rosch sváb községben kerestem búvóhelyet. Itt Strobl Ádám nevű derék sváb ember vett pártfogásába. Sorsom most jobbra fordult, mert ettől kezdve nem kellett oly sokat koplalnom. Kerített a számomra kopott munkásruhát, majd egy mankót s ettől kezdve oly ügyesen maszkíroztam a siketnéma rokkantat, hogy a velem egy fedél alatt lakó kozák tiszt sem sejtett semmit. Naponkint bejártam a csernoviczi piacra cipőt pucolni, egyben gondosan figyelni a napi eseményeket és így mindig hallottam a legújabb híreket. Mikor az utolsó napokban az oroszok gyújtogatni és rabolni kezdtek, én a házigazdám padlásán voltam elbújva. Végre megjöttek a mieink és én ismét szabad lettem.
Az oroszok élelmezése elég rossz. Reggel és délben halat kaptunk enni egy fél kenyérrel, vacsorára pedig egy kockacukrot, kevés száraz teát s forró vizet hozzá akár 10 litert is.
Az orosz tisztek a meghódított területeken főként a szeszt nélkülözték. Semmi pénzért sem tudtak szeszt beszerezni. Mikor a mieink bevonultak Czernoviczba, a derék polgárok előszedték a rejtegetett frissítő italokat és ingyen osztogatták katonáink közt.
Azt a szép fogadtatást, amiben a mieink részesültek Csernoviczban, leírni nem lehet. Mikor Őfelsége bevonult a városba, azokat, kiknek velem együtt sikerült megugrani orosz fogságból, maga elé rendelte; mindannyiunkat megdicsért vakmerőségünkért s valamennyiünkkel kezel fogott. Ez volt legszebb kitüntetésünk.

 

* Radics Mihálynak, a „Beregi Közlöny“ felelős szerkesztőjének, fia.

 

A képen: A háborúban lerombolt vasúti híd Csernoviczban (1917.) Ma Csernyivci.

Forrás: Fortepan.



Olvassd el a teljes cikket/Forrás
Linkgyűjtemény és linképítés Linkgyűjtemény és linképítés - Egyéb Linkkatalógus - Linkcsere - 5 linket 1-ért! LinkTÁR-TOP

Ezeken is elérhetőek vagyunk